star-header-small-book

Edvard Grieg

Bár Anna és Jens kitalált karakterek, és a Grieggel való barátságuk is a képzeletem szüleménye, tetteik a művész életének tényszerűen dokumentált eseményeihez kötődnek.

 

Edvard Grieg 1843-ban látta meg a napvilágot Bergen városában, és később Norvégia legnevesebb zeneszerzőjévé vált. Édesapja kereskedő, édesanyja énektanár, zeneszerző, drámaíró és zongoraművész volt. Bár az édesapja úgy kívánta, hogy a negyedik gyermekként megszülető Edvard csatlakozzon a családi vállalkozáshoz, hamar kiderült, hogy a fiú örökölte édesanyja zene iránti rajongását.

 

Edvard hatéves korában kezdett el zongoraleckéket venni, majd az édesanyja művelte és bontakoztatta ki a tehetségét. Tizenkét éves korára megírta első zeneművét Variációk német dallamra címmel. Az iskola iránt kevés érdeklődést mutatott, de a zenében kiváló eredményeket ért el.

 

 

Edvard és Nina kapcsolata szép lassan megromlott, majd 1883-ban Edvard több hónapra elhagyta a feleségét. Ez idő alatt beutazta Németországot, és ellátogatott Lipcsébe közeli barátjához és kiadójához, az Edition Peterst vezető Max Abrahamshez. Ez ugyanaz az időszak, mint amikor képzeletbeli szereplőm magára maradt: Anna is Lipcsében tartózkodik, miután Jens elhagyta. Dokumentált tény, hogy Griegnek több női pártfogoltja is akadt, akiknek igencsak élvezte a társaságát, és gyakran játszott is az énekesnőknek. Nem lehet tudni, hogy ezek a kapcsolatok viszonyhoz vezettek-e, de Grieg kutatói ezt valószínűsítik, hiszen a művész a kor hírességeinek életét élte, és így sosem volt női rajongók híján.

 

A következő évben ugyanakkor Nina és Edvard közös előadást tartott Rómában, azután pedig együtt tértek vissza Bergenbe, ahol 1885-ben a Troldhaugenen (Trollok dombja) házat építettek (lásd alább), amely a mai napig áll, és a Grieg Múzeum részét képezi.

 

 

 

 

Grieg egy kis gumibékát tartott a zsebében – ez volt az inspiráció a Pa Salt által Allynek hátrahagyott nyomhoz –, és minden előadása előtt megdörzsölte a szerencsehozó és ihletadó amulettet.

Az állandó utazás és az egyetlen ép tüdővel tartott előadások okozta megterhelés miatt Edvard az angliai útja előtt súlyosan megbetegedett, és egy bergeni kórházban hunyt el 1907. szeptember 4-én, 64 éves korában.

Grieg szerzeményei révén az egész világ megismerte a norvég népzenét és kultúrát, az alkotójukat pedig a romantikus zenei mozgalom egyik vezéralakjává tették. Kísérteties, gyönyörű melódiákból álló öröksége – különösen a Peer Gynt-szvit – alapvetően formálta a norvég kulturális identitást, a zeneszerzőt pedig ma is nemzeti büszkeségként ünneplik.

 

eg1

 

A lipcsei konzervatóriumban töltött második évében – Jenshez hasonlóan – ő is túlélt egy tüdőbajt, amely egész életére megnyomorította az egészségét, tönkretette a bal tüdejét, és súlyosan deformálta a háti gerincszakaszát.

 

Nina Hagerup, Grieg unokatestvére gyermekkorában mindig is közel állt hozzá, hiszen ő is Bergenben született, ám nyolcéves korában a lány családja Koppenhágába költözött. Edvardhoz hasonlóan Nina is tehetséges zongorista volt, de a fiú a hangjára figyelt fel igazán. Szüleik rosszallása ellenére 1865-ben bejelentették az eljegyzésüket, és 1867 júniusában összeházasodtak.

 

Egy évvel később kislányuk született, Alexandra, nyáron pedig Grieg megírta az A-moll zongoraversenyt. Ez a mű hozta meg számára a hazai és a nemzetközi elismerést. Sajnos a lányuk egy évvel később, agyhártyagyulladásban meghalt, több gyermekük pedig nem születhetett.

1874-ben barátja, Henrik Ibsen író arra kérte, hogy készítse el az egyik leghíresebb, Peer Gynt című munkájának zenei feldolgozását.

eg3 eg2 eg4 eg5

“A troldhaugeni ház”